Egy virtuális számítógép rengeteg esetben lehet hasznos. Ha egy új, eddig ismeretlen programot szeretnénk kipróbálni Windows alatt, éppúgy jól jöhet, mint amikor azon gondolkodunk, hogy hátra hagyjuk a Windowst és operációs rendszert váltunk. Mindkét esetben kockázat nélkül, a mindennapok során használt rendszer veszélyeztetése nélkül tehetjük ezt meg egy virtuális géppel. Főleg, hogy rengeteg olyan rendszer van, amelyhez készült azonnal, telepítés nélkül használható ISO-fájl.
Virtuális számítógép – avagy rendszer a rendszerben
Először le kell tölteni, majd telepíteni kell pl. a VirtualBoxot a gépre. (A Virtualbox egy nyílt forráskódú szoftver, amelyet eredetileg a német Innotek cég fejlesztett ki. 2010 óta az amerikai Oracle cég tulajdonában van, de a magánfelhasználók továbbra is ingyenesen használhatják.) Ha megvagyunk, a virtuális gépet egyszerűen csak importálni kell. (pl. Linux Mint, Ubuntu). A virtuális gépet tartalmazó fájl betöltését követően be kell állítani, hogy hány processzormagot, illetve mennyi rendszermemóriát szeretnénk a rendszerhez hozzárendelni. A memória méretének beállításakor arra is figyelni kell, hogy legfeljebb az alaprendszer számára rendelkezésre álló memória felét rendeljük hozzá a virtuális géphez.
A kijelző paramétereit is most kell beállítani, valamint a hangkártyát aktiválni, ha szeretnénk, hogy a virtuális rendszernek hangja is legyen.
Ezzel a módszerrel több virtuális gép is importálható, de arra szintén figyelni kell, hogy egyszerre csak annyit indítsunk el, amennyi nem terheli le az alaprendszert.
Ha a virtuális gép valami miatt nem kivitelezhető, akkor gyors és kényelmes megoldás a homokozó használata is. Így, ha új szoftvert telepítenénk, ami esetleg vírusos, akkor sem kell aggódni a normál rendszer és a személyes adatok miatt.
Vissza a blog cikkekhez