Hálózati ismeretek – mindenkinek! Ma már szinte minden PC-vel rendelkező háztartásban van valamilyen számítógépes hálózat. Még akkor is, ha nem tudunk róla. Hiszen a szolgáltatótól kapott router is létrehoz egyet az internet és a különböző eszközök között.
Az otthoni hálózatok lehetnek kicsik és nagyok. Állhatnak egy routerből és egy, az internetre csatlakozó számítógépből. De felépülhetnek több mesh csomópontból, notebookokból, okostelefonokból és okosotthonos eszközökből, háztartási robotokból, nyomtatókból egyaránt.
Hálózati ismeretek – mindenkinek
Most a windowsos hálózatokhoz kapcsolódó alapvető információkat szedtük itt össze.
Tényleg van otthon hálózatunk?
Ha rendelkezünk egy modemmel vagy routerrel, ami gépünket összekapcsolja az internettel, akkor igen, már rendelkezünk hálózattal. Ez azért jelenthető így ki, mert a router és a PC között a hálózati technológia biztosítja az adatátvitelt. A legtöbbször ez a router a netszolgáltatótól származik, és nemcsak modemként, hanem teljes értékű wifi-útvonalválasztóként is használható.
Milyen csatlakozók szükségesek egy WLAN-routerre?
A szolgáltatói egységeknél kötelező kábeltévés, optikai vagy DSL-bemeneteken kívül fontos, hogy legyen néhány vezetékes LAN- (Local Area Network) portja is.
Ezek segítségével az asztali PC-t vagy egy hálózati adattárolót (NAS-t) csatlakoztathatunk hozzá. Az utólag vásárolt routerek általában valamilyen WAN-porttal is rendelkeznek, ezzel köthetők össze a netkapcsolatot biztosító modemmel.
A LAN (Local Area Network, azaz helyi hálózat) egyszerűen az otthoni számítógépes hálózat megnevezése. Függetlenül attól, hogy ez vezetékes, vezeték nélküli, vagy mind két kapcsolatot használja.
A WLAN ugyanakkor a Wireless LAN, tehát a vezeték nélküli helyi számítógépes hálózatot jelöli. Egyre elterjedtebb, hogy USB-portokat is kapunk, melyekkel USB-meghajtókat és nyomtatókat is elérhetővé tehetünk a hálózaton keresztül.
Router rádiós technológia támogatása
A Wi-Fi Alliance, illetve az IEEE már több mint 20 éve foglalkozik a WLAN működését meghatározó szabványokkal. Ezeknek régen nehézkes neveik voltak- például 802.11b -, azonban a 802.11n szabvány óta egy barátságosabb elnevezést is kaptunk, mely a verziószámokhoz hasonlóan működik. A 802.1un például a Wi-Fi 4. Jelenleg a legelterjedtebbek a Wi-Fi5 (802.11ac) és a Wi-Fi6 (802.11ax). Ezek laboratóriumi körülmények között akár 9,6 Gbps sávszélességet is elérhetnek.
Ajánlott ma már a Wi-Fi 6-ot választani, az ezzel kompatbilis eszközök a 2,4 és 5 GHZ-es sávban is működhetnek. A piacon van ma már a 802.11ax egy kiterjesztése is, a 6 GHz-es tartományt is támogató Wi-Fi 6E. Ez viszont csak az ezt támogató eszközökkel használható ki. Hamarosan számíthatunk a Wi-Fi 7 (802.11be) megjelenésére is.
Miből áll egy otthoni hálózat?
A hálózat központi eleme mindig az útvonalválasztó, a router. Amely a hozzá kábelen vagy rádiós jelekkel csatlakozó klienseknek kiosztja az IP-címeket (például 192.168.188.33), és ezzel létrehozza magát a hálózatot. A kiosztott címeknek egy tartományba kell tartozni ahhoz, hogy az eszközök kommunikálhassanak egymással. Az otthoni hálózatok esetében az első három szám (tehát a 192.168.188) a tartományt, az utolsó (a 33) az eszközt magát határozza meg. Ezek az eszközök, kliensek alkotják a hálózat másik felét: asztali PC-k, notebookok, okostelefonok, táblagépek, okoseszközök, IP-kamerák, konzolok. Ezek vagy közvetlenül, vagy valamilyen átjárón (hub, jelismétlő) át kapcsolódnak a routerhez, de az IP-tartományra mindegyiknél oda kell figyelni.
Miért kellenek hubok és switchek?
A legtöbb otthoni router csak négy vezetékes kapcsolatot biztosít. Érdemes tudni azonban, hogy ha ennél több ilyen kliensünk van, akkor egy switchet kell használnunk, ami elosztóként funkcionál. Az egyszerűbb hubok nem is tesznek mást, mint hogy a beérkező jeleket szétosztják az összes kimeneten, amivel a jelerősséget is rontják. A valódi átkapcsolók, switchek azonban úgy kötik össze az egyes klienseket, hogy azok közvetlenül is tudnak kommunikálni egymással.
Megoldások a kapcsolati problémák ellen
Amennyiben lehetséges kábeles hálózatot kiépíteni, akkor tegyünk így. Ugyanis ez biztosítja a legstabilabb kapcsolatot. A notebookok és okostelefonok általában WLAN-t használnak. Távolabbi helyszínekre a hálózatot az elektromos vezetékeket használó PowerLAN segítségével vihetjük el az adatokat falbontás nélkül.
Mi az a PowerLAN?
A PowerLAN az elektromos hálózatot használja oly módon, hogy nagyobb frekvenciás jeleket ültet rá az elektromos áramra. Általában két PowerLAN-adaptert csomagolnak össze egy megvásárolható készletbe, melyeket eleve párosítottak, így megértik egymás jeleit. A PowerLAN egy lakáson belül meglehetősen nagy hatótávolságot biztosít, de az adatátviteli sebesség függ az elektromos hálózat minőségétől.
Mire van szükség LAN-, WLAN- vagy PowerLAN-kapcsolathoz?
A vezetékes hálózat legegyszerűbb esete, ha egy kábellel kötjük össze a PC-t és a routert. Az utóbbi egy szabad IP-címet ad az előbbinek, és innentől kezdve már kommunikálhatnak egymással, a számítógép pedig hozzáférhet az internethez. A WLAN-kapcsolat esetében nincs szükség külön hardverre, csak ismerni kell a használható wifihálózat nevét és a hozzá tartozó jelszót. A PowerLAN-nál a megfelelő adaptereket kell megvásárolni. Ezeket közvetlenül a fali konnektorokba kell dugni, majd az egyiket a routerhez csatlakoztatni. A másik adapternél LAN- vagy WLAN-kapcsolat segítségével csatlakozhatunk aztán a kliensekhez.
A WLAN-hálózat javítása
A WLAN hálózatot többféleképpen is jobbá tehetjük. Először is, vásárolhatunk újabb, többet tudó routert, ami például már az 5 GHZ-es sávot is támogatja. Ez persze feltételezi azt is, hogy a kliensek is támogatják az új technológiákat. A rövid hatótávolságot viszonylag könnyen kiterjeszthetjük egy vagy több jelismétlő segítségével. A mesh megoldások pedig nagyon könnyen beállítható módon óriási területek lefedésére képesek két-három kis méretű eszköz telepítése után.
Mi az a meshhálózat?
Míg korábban a jelismétlők szinte teljesen önállóan dolgoztak és biztosították a WLAN-hálózat kiterjesztését, addig a meshhálózat elemei együttműködnek (vagy egy központi router irányítja őket). Ezzel egy nagy méretű, de egyforma rádiós hálózatot adnak, melyben biztosítani lehet, hogy a kliensek mindig az éppen a legjobb jelminőséget adó egységhez csatlakozzanak. Mesh nélkül előfordul, hogy egy készülék a távolabbi, gyenge jelet biztosító repeaterrel kommunikál, ami hálózati problémákat okoz.
További okok hálózati probléma esetén
A rádiós hálózatoknál a leggyakoribb ok a környékbeli hálózatokkal való interferencia. Ha több WLAN is ugyanazokat a csatornákat használja, akkor kölcsönösen zavarni fogják egymást, ez szakadozást és lassabb adatátvitelt okoz. A modern routerek ezért képesek automatikusan érzékelni a rádiós környezetet, és automatikusan a legjobban használható csatornára váltani. Ez néha jobban, néha kevésbé jól működik. Ha a probléma nem oldódik meg magától, célszerű lehet belépni az útvonalválasztó kezelőfelületére, és kézzel kiválasztani a legkevésbé zsúfolt csatornát. Érdemes a routert is olyan helyre tenni, ahol minél kevésbé lesznek a rádiós jelek lefojtva.
Lehetséges a fájlcsere az otthoni hálózaton?
Igen, természetesen, de szükség van hozzá valamilyen megosztásra. Például az egyik számítógépen létrehozhatunk egy mappát, amelyhez a többi számítógép aztán hozzáférhet. Így USB-kulcs nélkül tudunk majd az eszközök között dokumentumokat kicserélni. Hogy megakadályozzuk illetéktelenek hozzáférését, fontos, hogy minden felhasználónak külön jelszóval védett fiókot hozzunk létre a fájlokat tároló gépen.
Mi a különbség az IP- és a MAC-cím között?
Az IP-címet a kliensek a routertől kapják, és ez néha változhat. Ezzel szemben a MAC-cím egy teljesen egyedi azonosítója a hálózati adapternek, ami elvileg nem változhat. Azonban a valóságban megfelelő eszközökkel hamisítható. Ezért nem sokat ér, ha WLAN-hálózatunkat szimpla MAC-szűréssel próbáljuk meg védeni.
Nem veszélyes az internetkapcsolat?
Az otthoni hálózat és az internet közötti kommunikációt a router biztosítja. Kívülről úgy néz ki, mintha valamennyi helyi eszközünk ugyanazon az IP-címen lenne. Ha például PC-nk a Microsoft szerveréről kér le adatot, a router kicseréli a helyi IP-címet a szolgáltató által adott külső IP-címre. Ennek a folyamatnak a fordítottja zajlik le akkor, amikor megérkezik az adat: a router felismeri, hogy ez egy lekérdezésre érkezett válasz, és a megfelelő kliens felé továbbítja. Mindez a Network Address Translation (NAT) névre hallgat.
Ha kéretlen adat érkezne, akkor a router azt nem továbbítja, hanem törli, így a számítógépes támadók, kártevők nem tudnak egyszerűen egyik gépről a másikra „átugrani”. A router mellett valamennyi számítógép rendelkezik tűzfallal is, ami a kéretlen kommunikációs próbálkozásokat szűri ki. Ezért ma már nincs szükség külön tűzfalszoftver telepítésére.
Vissza a blog cikkekhez